Minden egy szép pénteki napon kezdődött, amikor eldöntöttük a lányokkal, hogy leugrunk egy kicsit a városba, szétnézni, bóklászni, beszélgetni. Minden a terv szerint haladt, amikor is megpillantottunk egy 4 személyes trambulint. (És vele együtt a jegy-pénztárost is, aki XY lesz!) És, hogy tisztázzuk, XY egy nálunk JÓVAL idősebb fiú volt. Megkértek a lányok, hogy kérdezzem meg, hogy mennyibe kerül '10 perc-ugrálás'. Azt válaszolta egy nagy vigyor kíséretében, hogy 850 Ft, de ha akarjuk ingyen is kipróbálhatjuk. Örültünk, mint majom a farkának, kiugráltuk a tüdőnket is. Időközben elfáradtam, és kiültem a magasabb trambulin építmény lépcsőjére.
XY-nal elkezdtünk cseverészni, próbáltam kedves lenni, hátha kapunk még 10 percet. Ne értsetek félre, nem vagyunk 5 évesek, hogy így oda vagyunk a trambulinért, de ha egyszer már kipróbálhatjuk, akkor nosza rajta...Aranyosnak tűnt XY: BARÁTILAG! Megkérdeztem, hogy hova valósi, melyik egyetemre jár, mi lesz a szakmája. Végül azzal köszöntünk el egymástól, hogy megígérte, hogy be fog jelölni Facebook-on. Gondoltam, semmi gond nem lehet belőle, szereztem egy új barátot. A lányok, meg jót röhögtek rajtam, mondván: Megtaláltad Rómeót. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy ők is látták, hogy rám cuppant a pasi.
Este, amikor felkerestem a Facebook-om, már piroslott is a kis jelzés: XY bejelölt. Visszajelöltem. Ekkor láttam, hogy jó hogy idősebbnek néztem. 8 (!) év volt köztünk. Minden egyes nap rámírt. Majd múlthét kedden megtörtént amire számítottam. Már amikor azzal kezdte, hogy szeretne kérdezni egy személyeset, robbant a bombám, és tudtam, hogy mire számítsak.
Megtudakolta, hogy van-e barátom jelenleg. Erre higgadtan azt válaszoltam, hogy nincs, és jelen pillanatban nem is szeretnék. (Nem szerettem volna rögtön a képébe vágni, hogy: Hé!Nem vagy az esetem.) Tovább ütötte a vasat, és azt akarta, hogy menjek el vele randizni. Elmondtam neki hogy én nem tudok úgy tekinteni rá, mint a pasimra. Tényleg nagyon csodálatos a személyisége, de én egyszerűen nem úgy érzek iránta. Elárultam azt is, hogy nem jó időzítés, mivel személyes problémáim hegye csak nőtt. Erre hozzám vágta, hogy az zavar-e engem, hogy ő 8 évvel idősebb?! Mit mondhattam volna? Áááá nem, ha akarod, rögtön hozzád megyek feleségül, és csillámpónikat szülök neked...Istenem..Szépen töviről-hegyire leírtam neki, hogy az ég világon semmi sincs köztünk, és sohasem lesz. Válasz: Adhatnék neki, magamnak, és '''magunknak''' egy esélyt. Itt már elpattant a cérna, nem bírtam nyugodt és persze KEDVES maradni. Még a nyugilabdám sem segített, ami az ilyen alkalmakkor tökéletes célt szolgált.
Ezután mentegetőzni kezdett és közölte velem, hogy nem akart erőszakos lenni. Szólt, hogy ha úgy érzem jó az időzítés, akkor megpróbálhatnánk. Ja, persze. Nem tudtam mást válaszolni: Ja, nekem így teljesen megfelel.
Szegényt, nem akartam azzal megbántani, hogy: Basszus, szállj már le rólam! Nem érted, hogy te+én=kudarc,kudarc,kudarc.
Egy-pár napig még gondolkodtam az eseten, majd arra a következtetésre jutottam, hogy inkább letiltom, mert ígyis-úgyis, csak törném rajta a fejem. Letiltottam, majd rá 1 nappal később visszavontam a letiltást. Inkább csak kitöröltem az ismerőseim közül, mivel nem akartam bunkó és sznob lenni.
Agyban már lezártam az esetet, de néha még mindig gondolkodom rajta, hogy tudtam volna jobban lekezelni ezt a helyzetet. Nem kezdek el vele beszélgetni? Undok leszek vele? Túl kedves voltam?
Tünet(ek): Kedvesség, Érdeklődés.
Diagnózis: Egy hímnemű félre-defíniálta a kedvesség nevű érzést.
Kezelése: A 'behatoló' azonnali eltávolítása + felejtő tabletták szedése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése